|
Mint tartsam az én lelkem, hogy ne érjen
a te lelkedhez? Mint emeljem innen
más dolgokhoz fölötted, észrevétlen?
Jaj, csak lehetne a homályba vinnem,
rég elveszett magányba, a sötétben,
hol elhagyottan néma-tompa csend ül
s nem zeng a táj, ha mélyem mélye pendül.
De az, ami megérint téged, engem,
már egybefog veled s titkom kizengem,
a két iker húr egy hangot fuval.
Milyen hangszerre vonták szíveinket?
S milyen játékos tart kezébe minket?
Ó, égi dal.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Üdvözlés
Ma újfent üdvözöl szivem
A szomorúság...
» Ha szeretlek...
Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak...
» Gondolsz-e rám?
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár...
» Szerelmes panaszok
Óh, Vénus terhes igája,
Hogy kell magam adnom...
» Ó szerelem csak is teveled
Ó szerelem csak is te veled.
Mert te vagy az én...
» Érezni a szád
Ujjaim közt illatos,
Bársony rózsaszirmot,...
|
