|
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst porát.
Dideregve járok ablakodnál
a hófehér nagy úton át.
S amint megyek itt éji órán,
lépésem mégse hallható,
mert zsongva, súgva és zenélve
halkan szitál alá a hó.
S körülvesz engem zordon árnyat
egy hófehér szelíd világ:
angyalpárnáknak tollpihéje,
zengő, szelíd melódiák,
habpárna selymén szunnyadó arc,
mint angyalok fényszárnya ó,
minek szelíded altatóul
halkan zenél a tiszta hó.
Oly mély a csend, a város alszik,
mind járjatok lábujjhegyen!
Pihék, zenéljetek ti néki,
hogy álma rózsásabb legyen.
Egy hófehér hálószobává
változz át csöndes utca, ó!
Fehér rózsákként hullj az éjben
reá, te szálló, tiszta hó!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha csiklandozna szerelem csípése
Ha csiklandozna szerelem csipése,
mihaszna lány...
» Csalóka álom
Harmatos fűben gyöngyöt láttam,
Álmomban újra...
» Ha ősz leszel s öreg
Ha ősz leszel s öreg, s lehúz az álom,
s a...
» Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
» Első látásra (a Hős és Leander-ből)
Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert...
» 21. portugál szonett - Mondd újra
Mondd, újra mondd, és még egyszer - s...
» Add a kezed
Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú a...
» Így volna szép
Gyakorta érzek
Olyan...
» A hatodik szonett
Mikor - egy éve - rajtad csüggni kezdtem
túl...
» Szerelmes vers
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll...
» Szerelmes vers
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely...
» Az én szemeim
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel...
|
