|
Szép szerelmesem, őrizlek magamban holtomig
akár egy csillag ragyogtál előttem az űrben
s most itt állok kifosztottan, felettem az éggel
mely vakon didereg és hullatja rám terheit.
Csillag voltál bizony, mezítelenül fürödtem
hajnali fényeidben s telhetetlen csodáltam
nagy fekete szemeid és a mozdulatokat
melyek önfeledten mutatták fehér vállaid.
Messze vagy már s utánad cseng fájdalmam éneke
nem panaszlón, inkább fennen hivalkodva véled
aki a jó és rossz fölé emelted életem
s aki figyelted vergődő szívemet a csöndben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mi ketten
Kezed kezemben
A végtelenben jázminillatú...
» Hozzád mindenkiért
A bőröm vágyó kézhez érni
a számra szomjas...
» Tévedtem és tévedve
Tévedtem és tévedve
Láttalak,
Te, legkivántatób...
» Imádság
Szerelemisten:
Te vagy a Szentség
ezen a...
» A csermelyhez
Oh, csermely, arra térsz, látom,
Csendes...
» Kit egy bokrétáról szerzett
Most adá virágom nekem bokrétáját,
Magához...
|
