|
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha nem szerelmet
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha...
» Ha csiklandozna szerelem csípése
Ha csiklandozna szerelem csipése,
mihaszna lány...
» Az én szemeim
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel...
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
|
