|
Fénylik a birs a tavaszban, a zúgó,
gyors patakok gyökerét megitatják,
s ott, hol a nimfa-sereg szűz kertje van,
újra virágzik a felragyogó pomagránát,
s búvik az új levelek hüvösében a kis fürt,
jár-kel az új venyigékben a bor már:
bennem a vágynak nyugovása, sem évszaka nincsen, időtlen;
mint ahogyan lobogó villámokkal a thrák
északi szél söpör át a vidéken,
Kypris is úgy tipor engem örökké,
néma közönnyel, olyan feketén, eszelősen,
egyre csak új szerelemre taszít gyermeki kortól,
és ma is úr a szivemben.
(Radnóti Miklós fordítása)
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elfogyni az ölelésben
Szájon, mellen, karban, kézben,
Csókban tapadva,...
» Szeretlek
Szeretlek, szeretlek, szeretlek,
egész nap...
» Vörös selyem hűvös árnya
Két combod, mint a délután,
fényből tart a...
» Versengés
Ha a szerelem rózsa,
hadd legyek én...
» Haldokolni karjaidban
Szerettem haldokolni karjaidban
Szerettem a két...
» Pillanat
Mint kagylóból bontottalak ki, mint
héjból: s...
» A májusfa
Hogy immár fakad a szerelem tavasza,
S azt...
|
