|
Próbálgatom, tanulgatom,
hogy ne szeresselek nagyon.
Félelmetesek a viharok
s én romló törzsű fa vagyok.
S minden nagy érzés új gyökér
mely földbe köt, ha mélyet ér.
Magam hullásra készítem
gyökereimet gyengítem:
ha a viharban dőlni kell
fogódzás nélkül dőljek el.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Remény
Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon...
» Játszottam a kezével
Még most is látom a kezét
hogy ágazott az ujja...
» Midőn rám leltél
Midőn rám leltél, kedvesem,
kicsiny voltam,...
» Lélektől lélekig
Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen...
|
