|
A sok ábrándból, képzelgésből
Csak te maradtál meg nekem,
Minden tetszelgő ábrándoknál
Igazabb jóm, egyetlenem.
Itt állok, gondtól borítottan,
Életem komor alkonyán, -
Virágot, fényt csak te adsz nékem,
Én csillagom, én rózsafám!
Mit a hírnév! mit a dicsőség!
A tömeg tapsol s elfeled.
Búban, nyomorban nincs veled más,
Csak az a szív, mely hűn szeret.
Nyomom veszhet a sivatagban,
Borulhat éjek-éje rám -
Örökre élek szerelmedben,
Én csillagom, én rózsafám!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Utolsó szerelem
Ó, ha eljön öregkorunk,
Szerelmünk mélyebb s...
» Őrizem a szemed
Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már...
» Lány-szerelem
Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy...
» Várj
Nem leszel mindig egyedül,
eljön hogy újra...
» Kinek már álma sincs
Rólad, terólad. Míg erőm tart,
s a lopott...
» Holnap is igy
Hogy tévedtem utat-vesztve,
Mégse bánom:
Hátha...
» Arany és kék szavakkal
Miképen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában...
» Szép szerelmem
Szép szerelmem, minden ábra,
forma, szín az ég...
» Csend
Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel...
|
