Puszta az éj, árvasága
vízre, hegyre ráterül.
De én, aki elringatlak,
én nem vagyok egyedül!
Az égbolt is olyan árva:
a hold tengerhabba dűl.
De én, aki átkarollak,
én nem vagyok egyedül!
A világ is olyan árva:
tespedt testen bánat ül.
De én, aki megölellek,
én nem vagyok egyedül!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeressük egymást Mosolygva várom azt a perczet,
Midőn láthatlak...
» Csak addig Csak addig éljek,
amíg egy nő szemében,
megnézh...
» Csillagod föl nem kél Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán...
» Tudod... Tudod…
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek...
» Egyszer téged is megrajzoltak már Ami rajz, minden felsejlik a hóviharokban.
Kontú...
|