|
Puszta az éj, árvasága
vízre, hegyre ráterül.
De én, aki elringatlak,
én nem vagyok egyedül!
Az égbolt is olyan árva:
a hold tengerhabba dűl.
De én, aki átkarollak,
én nem vagyok egyedül!
A világ is olyan árva:
tespedt testen bánat ül.
De én, aki megölellek,
én nem vagyok egyedül!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Imádság a csalásért
Valamit még szivemben tartok,
Forró, nagy hálát,...
» A reményhez
Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek...
» Othello
Oh őrizd a féltéstől szívedet.
Zöld szemű...
» Ha én kedvesemről gondolkodom
Ha én kedvesemről gondolkodom,
Egy-egy virág...
» Szerelmes vers
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll...
|
