|
Mint százkezü szél a riadozó
vetéseket -megrohanlak,
vagy a Nap,mikor reggel beleveti magát
karjaiba a meztelen tavaknak.
Megrohanlak,bebugyolállak,
körültáncollak -fényvihar-
hogy akármerre jársz,minden ragyogjon
sugarak érett kalászaival.
Minden virágomba s színembe
begöngyöllek ma,úgy szeretlek,
szemem tűzcsákányt csap beléd
s vad fényben táncolok feletted,
szent fényben: nézz rám: most ragyogsz,
lelkedig hull sugárhatalmam,
s te megőrzöd a belédzuhant Napot,
mint a föld,sötét s nehéz aranyban.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ismeretlen szanszkrít költő
Selymes húsa hozzád tapad, ölébe süpped
horgon...
» Egy szót se szól ő
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével...
» Mesét mondok
Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
» Nem akartál meghallgatni...
Nem akartál meghallgatni
míg a fényes nap...
» Először egy éve adtál nekem jácintot
Találkozunk, elválunk; a világ: idegen...
» Gyönyör
Ott hagytak bennünket éjszakára, egy fehér,...
» Megbocsátod-é?
Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port...
» Szerelemben a szerelem
Ámor, fehérré s vörössé ne tedd
a gyönyöreimet
...
» Ősi nászdal
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
|
