|
Még az utolsó asszony hiányzik,
az én forró, bús életemből:
elmegyek ma egy halovány házig.
Ablaka csipkés, nyitva a szélnek.
Azt hiszem, tudja, hogy kivülem más
senkise látja, mint én, oly szépnek.
Azt hiszem, érzi: ő lesz utolsó
csókom, keservem, büszke bukásom:
vérszinű borból utolsó korsó.
Erre az útra bízom a lázom...
Elmegyek ma a legutolsóhoz
s - lemondok róla. De megbabonázom!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Geneviéve
látkozott leánya a halálnak,
a szerelemnek s...
» Esdeklés
Csak egy csókot lophatnék le ajakadról,
Vagy...
» Jó bor, szép szem
Ha te is, valódi jó bor,
Szikrádzol a...
» Szépség
Láttam hajnalt és alkonyatot láp s szellős domb...
» Éloa!
Álmatlan, hosszu éjszakákon
Neved susogja lázas...
» Hűség aranyos kora
Most már megjött az áhitatnak
S hűségnek...
» Nászutazók
Ne szóljatok bűnös beszéddel,
Istentelenség itt...
|
