|
A rabszolgalány Durrá szabálytalan, szeszélyes és rendkívüli szépség, míg Mufáddál húszéves
perzsa fiatalember. Azt tartom, hogy ő még szebb.
Belém Durrá szerelmes és Mufáddál Durrába,
és pedig Mufáddálba. Hogy mindegyik utálja
az életet s átkozza reménytelen szerelme
miatt sorsát? Tévedtek. Nagy szárukszőnyegemre
párnát dobok este; süteményt bort teszek le,
mósuszt s virágot hintek félkörben. Meztelenre
vetkőzünk mind a hárman. Durrá elfekszik
s várja, hogy hozzá guggoljak, vagy Mufáddál csússzék térde közé, s a fiú jöjjön mögém, vagy én mögéje.
A leány alvást színlel, vonaglik, élvez,
hallgat. A fiút a kéj rázza, nyüszít, sziszeg
és jajgat, míg és a büszkeségtől s a gyönyörtől
nyöszörgök, mert megfúrtam tőrömmel a két gyönyörű gyöngyöt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elégia a vetkőzésről
Jöjj, hölgyem, jöjj és vetkőzz le velem,
vágy...
» Nyílj meg szerelmem...
Nyílj meg ,szerelmem, szépség,
hadd csókoljam,...
» Sejtelmesen II.
Gonosz, bolondos,
akár egy méhe,
ajakam...
» Esti jázmin
És kinyílik az esti bimbó,
Míg kedveseimről...
» Csak az Isten
Trikóját néha magán hagyta,
úgy szeretett,...
» Gyere, hatolj be, kóstolgass, szerezz meg
Gyere, hatolj be, kóstolgass, szerezz...
|
