|
A kit szerettünk, nem feledjük,
Bármit beszéljen ajakunk.
Megrezzenünk, ha szóba hozzák,
Őt áldjuk, hogyha meghalunk.
Hiába ámitjuk magunkat:
Csak játék volt, muló szeszély!
Hiába mondjuk: Minden ábránd
Báját veszíti, véget ér.
Egy édes szempár, egy tekintet
Megbabonáz menthetlenül.
Ugy őrizzük, mint szent talizmánt,
Elrejtve a világ elül.
A sors megáldhat, meggyötörhet;
Emelhet hír vagy bukhatunk:
A kedves arcza sose hágy el;
Őt áldja hűlő ajakunk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hiába hideg a Hold
Hiába hideg a Hold. Egyszer
A mi óránk ütött
S...
» Hogy hogyan szeretlek?
Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig...
» Jer közel, édes...
Jer közel, édes! Így, az ölembe,
Szép fejedet...
» Vers I.
Nem ismerhetsz te engem.Nem tudod,
Hogy hajam...
» Szerelem és nemes szív
Szerelem és nemes szív mindig egyek,
miként...
» Meg ne itélj...
Meg ne ítélj a találkozásról,
Mely közöttünk a...
» Veled
Nem, csoda ma se történt,
megint csak este...
» Mese egy leányról
Fényes bálon, farsang volt épen,
Csodáltam meg...
» A jövendőbéli szerető
A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
|
