|
Másnak is volt, nekem is volt
Sok szeretőm, édes kincsem;
Voltra mitsem ád a zsidó -
Mit ér, ha volt! Most már nincsen!
Virágerdő volt örömem,
De mind elrepült potomra,
Rózsalevélnyi sem maradt
Annyi közül - vén koromra.
Mint midőn a király fia
Koldussá lesz a mesében
S a dús élet kincseiből
Csak egy lant marad kezében.
És a földet, melyből egy öl
Még sajátja, dallva járja, -
Ha vigan zeng rezgő húrja
Ki gondolna bú-bajára...
Víg kacajból font ostorral
Űzöm el magamtól búmat
S vérző szívvel, vidám dal közt
Fonom tövis-koszorúmat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha sírni fogsz
Ha sírni fogsz, majd sírok én is,
A könnyeket...
» A pillanatok nyoszolyáján
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
» Nem gondolok...
Nem gondolok a világon senkire,
Nem kell nekem...
» Testi háború
Villanyt oltottunk. Ágyba bújunk.
A szomszéd...
» Az apáca
Láng emészti keblemet
Láng, nem mondható,
Szenv...
» Az Ő képe
Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva...
» Várok rád
Várok rád tereken, utcán,
a megbeszélt...
» Furcsa esti gondolatok
Jó volna már halva látni,
Ártatlan néma...
» Lucy
Átéltem egy vad szenvedélyt,
most hadd meséljem...
» Fogytán a rím...
Fogytán a rím. Halkabban csendül,
Tudtam egy...
» Juliska
Juliska tizenhat éves,
szeme már a legényre...
|
