|
Úgy szerettelek, ahogy nem akarok, és nem is tudok szeretni többé, kritikátlanul.
Mindig én voltam a Tiéd, és nem te az enyém, akkor is távol tőlem, mikor a karomba voltál.
Éjjel néha szerettelek volna felrázni álmodból, rád kiáltani, mond meg a szót, amelybol megkapod önmagad, amely megvált, és mond meg az irányt is, amerre el kell indulnom, hogy megtalálhassalak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Igaz szerelem
Hangod tavaszi szellő lágy muzsikája,
szemed...
» Bárhová nézek
Bárhová nézek,
mindenütt Te vagy
Szívemben már...
|
