|
„Bújtunk a lomb közé, nem volt máshova bújnunk.
Félrehajtott bokor meg ág sebezte ujjunk,
keresve a helyet, hol minket senki se,
s mi láthatunk egy rést, mely kék éggel tele;
ahol magunk vagyunk, elzárva a világtól,
s mégis egész világ velünk, ha a madár szól;
hol lágy fekvőhelyet igér tömött avar,
s az alkony betakar bársony árnyaival.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» Az igaz szerelem nem ismert semmilyen mértéket.
» Mi, akik ezeren és ezeren vagyunk, egyformán...
» A szerelem buzgó megfeledkezés mindenről, ami...
» A szerelem vallás, kultusza alighanem többe...
» Arra kell gondolni, hogy az embereknek mennyi...
» Egyik szerelem a másikat nem pótolhatja, mert...
» Ébredés után olyan a drágám, mint egy kislány....
|
