|
„Mily furcsa, hogy nekem most tőled el kell mennem,
Mily furcsa, hogy az utcán majd szivarozva lépek,
S lekötnek majd ügyek, gondok és emberek.
S csak úgy viszlek szivemben, mint tárcámban egy képet,
Mit futó pillanatra s csak nagyritkán lehet,
Hogy megcsókoljam én, titokban elővennem.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» S azt hittem a szived megérti
Amit hozzá szivem...
» Egy szerelemnek nem akkor van vége, mikor a...
» A te tested retteg testemben,
a te jövőd az én...
» Eltűnt a fürge ifjú lány már,
mint egy madár,...
» Egy férfi sosem gyógyul ki abból, ha (...)...
» – Szakitsd, ami szakadni akar,
mást...
|
