|
„Mily furcsa, hogy nekem most tőled el kell mennem,
Mily furcsa, hogy az utcán majd szivarozva lépek,
S lekötnek majd ügyek, gondok és emberek.
S csak úgy viszlek szivemben, mint tárcámban egy képet,
Mit futó pillanatra s csak nagyritkán lehet,
Hogy megcsókoljam én, titokban elővennem.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» A szerelem (...) mindig önző célokat követ,...
» S helyet cserél bennünk a fájdalom;
És folyni...
» A szerelmek vége
Kínok elégje
Hol szűnik a...
» Az ember él egy ember mellett, s nem tud róla...
» A kártya is olyan, akár a szerelem. Ha vesztünk,...
» Ahol nagy a szerelem, ott a szakítás is komplett.
|
