|
„Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem irégyelvén, lábárúl le-vetted,
Jókora répáját levesedbe tetted,
S rám haragszol, ki ezt ellenem vétetted.
Nékem kéne sírnom, hát te se bánkodgyál,
Hogy vele két-fejű tzímer állat vóltál,
Szívességed mián eggy kis vért áldoztál,
Azt hiszem meg-érte, igen szórakoztál.”
Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! | |
|
További idézetek honlapunkról:
» A nő szíve örvény, melynek mélyét senki sem...
» A feleség fénylő rendjelcsillag a diplomatafrakko...
» Nagyon kevés szeretőnek lenni. Nagyon sok...
» Látlak mással. Vele is olyan
vagy, mint velem?...
» Ha szeretsz, hűtlenül is hív vagy hozzám, - s ha...
» Tanuld meg legalább, tanuld meg végre, ki...
» A férfiak nem mindig hősiességből bátrak. Az...
» Ő volt észak, dél, kelet és nyugat,
A dolgos...
|
